Sikolysivatag

Nnna, most jutottam el odáig, hogy tulajdonképpen minek is görcsölök azon, hogy leírjam az edzőtábort, nyári-őszi eseményeket, és csak írjam, ami éppen jön kifelé (tulajdonképpen elvileg ez lenne a lényege).

Szóval most tenyerestül...

Időközben sikerült például találnom egy helyet, ahol (majdnem) minden feltétel megvan, hogy vidám legyek:

1. Kellek nekik (na, ez már egy elég erős érv)

2. Havi fizetés van, beszögelt határidővel (ez így önmagában szinte elég is)

3. Tök jó a hely

Fűtés, szünet, egyéb nem számít, csak áram legyen (persze van fűtés, szünet is normális mértékben). Azonban kellett egy munkaorvosi vizsgálat. Na, az még szép volt: a doktornő úgy nyújtotta át a vizeletmintára szánt KÁVÉGÉPES pohárkát, mintha egyenesen Bear Grylls könyörgött volna érte. Bár legalább kiderült, hogy gorbe vagyok. Ússzak sokat, oké.

Egyébként a gazokat tároló, csak olvasható memória a GYOMROM? (bocs)

 S@tival folytatott, az evolúcióelmélet hibáiról folytatott beszélgetésem vége felé feltettem neki a kérdést, hogy oké, de ő akkor hogyan gondolja a világot. Nos, ezt a mondatot muszáj valahogy elraknom:

"őőő

lényegében" 

 Én most ezt az embert jelöltetem BÁRMIRE :).

Még lehet, hogy ugyanezt írom tovább, de egyesek már szinte sürgetnek a "publikálással" : )

Cóközön 

Az mennyire okoz testi-lelki sérüléseket, ha a munkatárs PostgreSQL-kezelés közben elkezdi dúdolgatni, hogy "query, query tool... query, query tool"?

...erre a dallamra

Rosszul tudjátok: négyen voltunk

a teremtés kezdetén.

Négy ember, megszentelt sárból:

két nő, és persze két legény.

És az éden boldognak látszott;

Tudod, gyümölcsfák,

örök nyár, meg minden,

és vasárnaponként sárga kalapban

velünk ebédelt maga az Isten.

 

Aztán egy szép nap sétálni mentem,

az állóvízbe követ dobtam.

Ahogy átvágtam egy erdőn,

láttam, hogy a végén szögesdrót van,

és a drót túloldalán angyalok voltak;

lángoló kardjuk volt nekik,

és  a kijáratnál a sárga kalapos úr így szólt:

"a kilépéshez útlevél kéretik".

 

Aztán csak teltek a hetek, a hónapok,

és egyre jobban vágyódtam kifelé.

Akkoriban sok kép készült rólam,

ahogy ott állok a magam elé

szerkesztett fügefalevéllel,

és kicsit hülyén érzem magam,

 

De tudod, angyalokat láttam a kerítésen túl,

és már nem hiszem, hogy minden rendbe' van.

Angyalokat láttam a kerítésen túl,

és már nem hiszem, hogy minden rendbe' van.

 

Aztán egy reggel

arra ébredt fel

oh, az Isten,

hogy már nincsen,

hogy már nincsen gyümölcs azon a fán,

amiről "megmondtam, hogy ne egyél,

mert ha lopáson kaplak, édes fiam,

az már elég ok arra, hogy ne legyél

albérlő itt az édenben.

Hát most menj, és soha az életben

ne kerülj többet az utamba"

- ordít az Isten kifelé mutatva.

 

De ha már ez így van,

nesze, itt egy vigvam!

És hogy okulj a hibán,

 légy beteg indián!

 

Légy egy félvak indián remete,

akinek nem marad fenn a neve se,

német zsidó, fehér néger,

 visszhangtáncos a tükörjégen,

hóhérnyak a hurokban,

egy Raszkolnyikov New Yorkban!

 

Szegény kígyó, szegény indián...

Szegény kígyó, szegény indián!

Nyilván zenével, ritmussal lenne az igazi. Sajnos az együttesnév nem biztos. Mikor ehhez hozzájutottam, még KH Project volt a neve, de voltak ők már Sorban állók is. Szerintem eltűntek.

Az se kizárt, hogy feltolom SoundCloudra, aztán belinkelem.

EDIT: Sokat vacilláltam rajta, hogy linkeljem -e, mert kiábrándító lehet: hangzásában még nem kiforrott, a felvétel nem kifejezetten stúdióban készült, és lehet, hogy még az énekes hangjával sem mindenki lesz kibékülve. Mégis, ha az ember kicsit hunyorít a fülével, talán észreveszi, meghallja a szándékot. Na mindegy, nekem tetszik.

Their marks in the pavement
You've walked this route too many times
What if I change the sign?
Would you even take notice?  

Na, vó'tam Pásten.

Előre szólok, hogy időben néha nem pontosan írom le az eseményeket. Csak a lényegesebb pontok vannak meg.

Persze nem feltétlenül kéjutazás címén: küldetésem volt. Egy régebbi ígéret alapján gépet pofozok helyre útiköltségért cserébe. No hát, ki, ha én nem, meg aztán kihívás se nagyon lehet egy XP reinstall mindenféle progik telepítésével a telepítős lemeze(i)mről. Aztán az érkezés (==szombat délután) környékén kicsit módosult a quest: lenne egy netbook is bootolási problémákkal, meg egy advanced feladat. Ja, bakker, a telepítő CD-met sem hoztam el. Meg amúgy pulóvert sem, de úgyis nyár van.

<tech>

Bemelegítőnek megismerkedtem a netbookkal. Eee PC, és minden klappol, csak indításkor megáll a képernyő, és az F1 to enter setup, F2 to continue booting problémájába ütközöm. Persze F2, de miért a kérdés? Jó. Hát majd megnézem. Ja, meg kérésre leszedtem a Windows indítás/leállítás hangját. Csudajó. Nézzük a többit, erre meg visszatérünk, gyerekjáték.

Nagygép: egyszerű WinXP reinstall a beállításokkal, programokkal, adatokkal együtt. Na puff. Adatok kimásolása: pipa. Partíció formázása: pipa. Telepítés: pipa. Avast: pipa. Skype: pipa. Kell Office is. Természetesen iso-s verzió... szóval Daemontools. Pipa. Elindítjuk... "nem win32 alkalmazás" (el se indul). MI?? [Adok időt kitalálni a probléma forrását] Akkor TotalCommander. "Nem win32 alkalmazás". MI??? Nem baj, majd a reboot megoldja. Reboot, DOS képernyő, Windows töltőképernyő, kék kukac, fekete képernyő... DOS képernyő, Windows töltőképernyő, kék kukac, fekete képernyő... repeat until 1==0 [Adok időt kitalálni a probléma forrását]. Jó, hát akkor még egyszer telepítünk. Fel minden, ugyanez. Akkor biztosan bad sect... Mi? Most? Romkocsmába? Hogyne, jövök. Majd reggel felrakom.

</tech>

 Még életemben nem voltam romkocsmában, és elsőre valami hiányosan megvilágított, dohos falú pincehelyiséget képzeltem el 20-25 négyzetméter területen. Nem sokkal tévedtem nagyobbat, mint mikor az SS tisztek kivonultak a Szovjetunióba fekete egyenruhában. Legalábbis az "egyszerű" és a "helyi" kocsmák eléggé hangulatosak voltak. Előbbinek teteje se nagyon volt (legalábbis hagyományos nem), utóbbiból meg szerintem józanul se találtam volna ki segítség nélkül (hát még mikor azok a bizonyos SS tisztek már a fejünk fölött bicikliztek át rózsaszín pingvinekkel a hátukon).

 Kitöltve a multikulti pulti ultimátum.
Sokadik a kupica, de ugyanaz a dátum.

Érdemes kipróbálni őket, már ha van kéznél "felesleges" párezer peták a helyi italokhoz (vagy párszáz a hozotthoz). Züllés nevű level 2 warlockunk itt lépett még egy szintet. Itt jegyezném meg, hogy aki paralízissel reagál mindenféle füst alapanyagára, annak az a szájában sem áll jól.

Szóval miután körülvettük a kis kreatív partikarburátort, egészen hazáig tanultunk újra járni. Meg megállni pár percenként. Sebaj, világosban jó elaludni. Ja, hogy van 2-3 órám aludni, hogy legyen időm még aznap megcsinálni a gépeket, meg aznap hazavonatozni? Sebaj, jövünk!

Aztán persze az ébresztő magában zenélt egy jót, és aludt velem vagy délig, ha nem 1-ig. Akkor sietünk. Nézzük azt a gépet!

<tech>

Nagygép. Biztosan bad sectoros. Újrarakom, hogy majd ha felment a rendszer, indítok egy Scandisket. Biztosan bad sectoros. Felteszem a legalapabb dolgokat, amik nélkül sehova, majd ellenőrzés. Nem tudja futás közben elvégezni a teljes keresést, újra kell hozzá indítani. Azon ne múljon! Reboot, Dos képernyő, Windows töltőképernyő, kék kukac, fekete képernyő, reboot, anyád. Na még egyszer... A Windows XP telepítésének lépéseit már fejből nyomom. Végre el tudom kezdeni a Scandisket, ezúttal MINDEN előtt. Újraindul, ellenőriz. Nagyon jó. NULLA darab bad sector. Nagyon jó. Be volt pippantva, hogy ha talál hibát, javítsa, szóval most hátha jó. Megy fel minden, reboot... szokásos [Adok időt kitalálni a probléma forrását]. Jó. Tegyük fel, hogy bad sectoros, csak nem találja! A rendszerpartíciót feldarabolom két részre, mindegyikre teszek Windowst; amelyik nem hal meg, az a jó rész. A másik meg maximum adatnak. Az alaptelepítés mindegyiken jó, ha rárakom a legfontosabb progikat, összehányják magukat [Adok időt kitalálni a probléma forrását]. Jó, hát akkor valószínűleg valamelyik program vírusos. Teljes ellenőrzés (időközben lazán elszáll a net). Vírus, gyanús bejegyzés egy szál se [Adok időt kitalálni a probléma forrását]. A "megrendelőnek" már pedzegetem az új vinyó ötletét. Heveny anyázás kerülgeti. Jó, amíg nincs net, nem tudok mit csinálni, megnézem a "speciál" feladatot.

Speciál: Van három gép kibelezve. A legfiatalabb is jópár hasas bankót megérne egy számítógép-történeti múzeumban. A tulaj allergiás a digitális technológiára, gyerekei kábé ugyanígy, és külön-külön egyik gép se működik. De hogy melyikben mi(k) van(nak) elromolva, senki se tudja. Quest: csinálj belőle 1 számítógépet!

Ez volt a legkönnyebb feladat a háromból.

</tech>

Hétfő hajnalban, már világosban vissza a nagygéphez. Munkanap kilőve, remélem, nem esznek meg (előre: nem ettek). Net még mindig nulla. Akkor nincs mit tenni, alvás. Hmm, pirítós?

ALVÁS.

Ébredés már fogalmam sincs, mikor; mit együnk? De jó, tele van a hűtő! Mártás... tejföl... lekvár... mogyorókrém... Szardínia... (jut eszembe, előző vacsora hasonló okokból paradicsomleves volt beleaprított szardíniával. Egész finom :D). Ekkor jött a minden kreativitás munkáját legyőző ötlet: rendeljünk pizzát! Cili megpróbált főzni. Krumplit meg tojást. Egyszerre. Amúgy egészen jól sikerült, a tojás kemény volt, a krumpli puha, a láng meg vagy 15 centis.

Időközben megjött a net. Akkor én utánanézek ennek a problémának a neten.

<tech>

Utánanéztem már ezelőtt is, csak mint kiderült, nem jó keresőszavakkal. Hát akkor lelőném a poént, ha eddig még nem lett volna nyilvánvaló: Az Avast nincs jó haverban az SP1-gyel. ENNYI. Nem kell felrakni az SP3-ig (lehet, hogy SP2 is elég). Hogy a jó anyjukat...

Ja, a netbooknak régi volt a BIOS-a, csak frissíteni kellett az újra... ...amit nem engedett. Az úgy is maradt azóta. Másik lehetőség még az alaplapi elem kivétele lett volna, amihez csak finom műszerekkel vagy Zetorral fértem volna hozzá.

</tech>

Na, akkor szunya, mert délután még fel kell rakni pár dolgot... Hmm, ugyancsak pirítós?

Aztán szép lassan felkúszott a többi progi is, és innentől tulajdonképpen egy éppenhogy beleférős program jött a 18:53-as előtt. Az éppenhogy fogalmát a következőképpen értem:

- "Szia!"

- "Szia! Ja, már találkoztunk?"

- "Ja, egyszer."

- "Persze, már emlékszem rád"

- "Na, akkor mentem is, mert ha jól kaptam infót, akkor negyed óra a nyugati, és van 14 percem"

- "Szia"

- "Szia"

Nos, valóban körülbelül negyed óra. Picit több, de nem sokkal. Futva viszont egy-két perccel kevesebb. A kikísérést köszönöm, sose volt még ilyen rövid : ). Időközben még egy váratlan találka a nagyszájú NotCsajszi vasutasával, aztán hajrá.

Csak a nagyon sokadik alkalom után esett le, hogy a "bármilyen tartály fos is, mégis milyen szép részletek bújnak meg a világ kulcslyukai mögött" érzés mindig valami több órás busz/vonatút közben fog el. De hogy mitől... még hazafelé sétálva is. Még ez a szám is ilyen hangulatban tartott. Ha valaki nem értené, legyen szíves a Klauzál térre az Oroszlán utcáról befordulni akkor, amikor már jó erős kontrasztot képez a fényárban úszó épületegyüttes a mélyen sötétkék éjjeli égbolttal!

Aztán back to work. Elfogadták a látványtervet, amit csináltam, megkaptuk a melót. Lehet, hogy még a nyáron felújíttatom a gitárt?

Hohó, edzőtábor...

Ja, ne parázz, így is jó, meg úgy is jó! Tényleg.

as hegyről fo

E heti tanulság: kétszer kettő néha ötnél is jóval több.

"Utcákon és tereken,
Reggel a májkrémes kenyeren,
Boltban a mosószereken,
A hazug tekinteteken,
Biztonsági felvételeken,
Minden ordító gyereken"

Gondolom, feltűnt, hogy egy ideje csak minimális információ csorog az oldalról. Nem volt ez véletlen: több dolog is közrejátszott, amiért úgy éreztem/gondoltam, addig nem írok, amíg legalább körülbelül egyenesbe nem ér az életem. Bár a mostani állapot sem tökéletesen illik a sablonba, de legalább ennyivel kevesebbet kell írnom legközelebb.

Van az ember életében néha, hogy egyszerűen nincs kedve semmilyen jellegű humán kommunikációhoz. Legyen szó akár telefonálásról, akár egyszerűen e-mailek olvasásáról... akár blogírásról. Ennek sokféle oka lehet, és sokféle oka is volt. A legfőbb talán ezek közül egy olyan dolog, amit nem tudtam (vagy nem akartam?) beismerni magam előtt sem, és amit csak most, hogy talán itt-ott letört már róla egy-két szilánk, fedeztem fel így utólag: a depresszió. Nem szeretem, amikor ezzel a szóval dobálóznak, de így, hogy kezdek kilábalni belőle, csak így látom a kontrasztot akkor és most között, és merem kimondani, hogy valóban erről volt szó, és nem csak a "rossz kedvem van" szinonimájáról. Figyelembe véve, hogy mikor írtam értelmes bejegyzést utoljára, sejthető, hogy ez nem egy mai dolog. Egy ideje égető szükségem volt már normális pénzre, ebből következően munkára, amit aztán hol a saját balfékségem, hol a körülmények akadályoztak meg (volt, hogy már lehetett is volna valami; no, ekkor jött az összes beadandó meg kötprog), hol egyszerűen csak balszerencsés voltam. Időközben jött a diplomamunka is, amivel az első időszakban annyi probléma volt csupán, hogy nem azt tartottam elsődlegesnek (ez volt cirka másfél éve). Aztán rájöttem, hogy nem vicc, de ekkor már eleget nyomott a vizsgaidőszak, a beadandók, meg a munkakeresés közbeni folyamatos kudarcok - no meg a nyomás, hogy márpedig már a múlt hónapra kellett volna találni valamit. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy nem igazán sikerült a p2p hálózatokra kitalált rendszert áthegeszteni egy körülbelül hasonló, de nem azonos probléma megoldására (mármint ez volt a diplomamunka). A nyomás egyre csak erősödött, ahogyan az idő haladt, és ekkor jött a harmadik fázis, mikor már egyszerűen képtelen voltam hozzátenni bármit az eddigiekhez, mert elég volt egy pici kudarc, két egymást követő fordítási hiba, vagy egy rendellenesen működő rész, hogy kitörjön a frász, és hajigáljak el magamtól mindent nagyon messzire. Ezt úgy lehet elképzelni, mintha az embert beleraknák egy hátrafele menő biciklin ülve egy terembe, aminek a két szemközti fala elkezd közelíteni egymás felé. Nem kívánom senkinek.

Aztán idén már eléggé eldurvult a helyzet. Az idő sosem szorított jobban, a szükség sosem volt nagyobb, és ekkor már körülbelül egy éve nem éreztem magamat embernek sem. De végre egyenrangú félként kezelhettem a csöveseket. Nos, ekkor történt meg, hogy úgy éreztem, összecsapnak felettem a hullámok, megroppantja a két fal a biciklit, csúszik meg a tenyerem a szakadék falán, és mikor már csak az ujjak tartanak, várnám az egyetlen kezet, amit ember remélhet - de csak egy láb közelít. Persze, az élet nem fekete-fehér, és a lábak sem kegyetlenek, sőt, néha az ember csupán odaképzeli őket, mindenesetre az érzés pontosan ez volt. Tulajdonképpen innen nézve nem is igazán tartok mindent értelmesnek abból, amit akkor gondoltam, de magamhoz vettem egy tárgyat "ha úgy adja a helyzet" alapon - de nem úgy adta. Hogy ehhez kellettem -e én is, már meg nem tudnám mondani. Mindenesetre előbb-utóbb úgyis visszaadom...

...szóval elköltöztem. Nem, nem Rikástul, egyedül. Nem ideiglenesen, végleg, de ideiglenes helyre. Egy helyre, ahol egy kicsit egyedül maradhattam a gondolataimmal - meg a szakdolival, amit egy kicsit gyorsabban tudtam próbáltam csinálni, mert írhattam saját keretrendszert, amivel már beindulhatott a munka - már akkor is nyilvánvalóan későn. Tetézte mindezt, hogy akkortájt picit nehezen ment a koncentrálás, és a "muszáj csinálni, nem szabad aludni" felfogás csak addig működött, amíg a szervezetem nem kezdett el lázadni az ébresztők ellen. Kényszeredett talpalás volt a valószínűtlenért. De hátha...

De nem.

"Only the blue sky and the green grass
Go on forever in this world
Where seconds feel like eternity
And years pass in blink of an eye"

A határidő lejárt (ez már eléggé benne volt a pakliban), viszont annyi esélyem még volt, hogy a következő félévet ne kelljen kifizetni, hogy megcsinálom a tantárgyakat, és a szakdolgozó tanárom (ezúton is hálás köszönetem) leosztályozza nemegyre az általa vezetett tárgyakat. Csak még kellett egy beadandó. Amivel szintén nem volt könnyű haladni, már kisebb részben a fentebbi okok miatt, és már nagyobb részben pusztán azért, mert minden kijavított hiba egy (vagy több) újabbat szült. Nyilván, amíg ezt csináltam, nem nagyon akartam túl sokat aludni, így a fenti problémába ütköztem ismét. Közben az ideiglenes helyről már költözni kellett, és ekkor kerültem a mostani, remélhetőleg maradandóbb helyemre. A para azonban nem ért véget, hiszen a határidő közeledett, a hibák pedig még mindig nem tűntek el. Aztán beszéltem a tanárral, aki úgy fogalmazott, "egy kis idő még belefér". Hozzáteszem, nagyon rendes volt, mert ez már a meghosszabbított határidő meghosszabbítása volt. Az eddigi talpalós frászt most már ez a beadandó pótolta, így ez továbbra is hasonlóan ment egészen 15-éig. Ekkor történt, hogy bár még mindig selejtnek találtam a "művet", úgy éreztem, most már muszáj beadnom. Már csak ez kell ahhoz, hogy a tárgyaim mind le legyenek tudva, de még nem érkezett meg a jegy, válasz se jött.

"Why------ does any of it matter? (I can’t take it anymore)
You’ve gotta try------ the inhale that makes the exhale so much better"

Szóval itt vagyok most. A hely, ahol vagyok, egészen alkalmas a kilábalásra, és olyan lakótársak közé kerültem, akiknek minden szempontból nagyon örülhetek. Még a szobám színe is terápiás, és időközben rászoktam a banánra (szerotoninnal kapcsolatos hatását lásd: csokoládé). Menet közben végre körvonalazódott a munka lehetősége is, csütörtökön már bizonyítékot is láttam arra, hogy ez komolyan vehető, és ha minden igaz, holnap reggel kezdek. Már csak az első fizetésem hiányzik a boldogsághoz felengedéshez, no meg hogy a munka folyamatos lesz. Elkiabálni még persze nem merem, de már látok ESÉLYT arra, hogy újra átváltozhassak önmagammá cirka másfél év után.

Nesze neki, idehánytam egy valag karaktert, és még nem is írtam vicces dolgokról, vagy éppen a lakásról-lakókról, de legalább el tudom képzelni, hogy ezek után olyat is csinálok. Mindenesetre van pár ember, akinek megígértem, hogy leírom, hova tűntem, és remélem, kellően elmagyaráztam. Aztán még bármi történhet.

"Lehunyja kék szemét az ég.
Lehunyja sok szemét a sok szemét,
A rakéta alszik a silóban,
És az atomerőmű ma nem robban"

U.I.: Van olyan a világon, hogy up 'n' down szindróma?

public class DicskasBrain extends Brain {
    private ArrayList<String> wordsToForget;
   
    public DicskasBrain(){
        super();
        wordsToForget=new ArrayList<String>();
        System.out.println("AAAOOUUUAAAÁÁÁ");
    }
   
    public void emptyRecycleBin(){
        int n = wordsToForget.size();
        for (int i=0;i<n;i++){
            wordsToForget.add(wordsToForget.get(i));
        }
    }
   
    private void memoryRefresh(){
        Random ran = new Random();
        for(int i=0;i<memory.length;i++){
            if (ran.nextDouble<0.5) memory[i]=null;
        }
    }
   
    private void concentrate(int milliseconds){
        Thread.currentThread().sleep(milliseconds);
    }
   
    public double iLikeYouFactor(int nrOfBeers){
        return Math.pow(4.0,nrOfBeers);
    }
   
    public void hate(){
    }
}

- kombinátfogó

- marha apró fejű csavarhúzó(k)

- 1 tekercs szig.szalag

De Luxe version:

- 1 gombolyag spárga